Búcsú mindannyiunk Magdijától

 

 

Mikor-e sorokat elkezdtem írni, még szinte fel sem fogtam a hírt, hogy Magdi nincs többé. Az jutott az eszembe később, hogy azt a telefonhívást talán jobb lett volna fel sem venni. Hirtelen összezavarodnak bennem a gondolatok és egyszerre jelennek azok a képek, melyek vele kapcsolatosak. A közös rendezvényeken együtt töltött idők. Az Egyesület szervezésekor éjszakába nyúló megbeszélések.

 

 

 

 

Mikor elhatároztuk, hogy valamit másképpen fogunk tenni ezek után, sokat izgult, hogy jól döntöttünk-e? Igen, kavarognak a fejemben a gondolatok és a következő pillanatban eszembe jut egy másik emlék, mikor megjelenik előttem alakja. A vezetőségi üléseken, ha nem jót szóltam, csak rám nézett, és tudtam, hogy valami nincs rendben. Az a rengeteg tapasztalat, melyet más területeken szerzett és az egyesületünknél is hasznosított, mindnyájunknak támaszként szolgált. Hihetetlen munkabírása, az emberek iránti alázat és tisztelet sugárzott felénk, mikor megjelent köztünk. Ezek után bármit is mondanék, csak másodlagos lehet, hiszen egy embert kellene pótolni.

 

 

Nagyon sokan vallják, hogy nincs pótolhatatlan ember. Ez nem igaz. Ilyet csak egy szívnélküli mondhat, hiszen igen is létezik a pótolhatatlanság fogalma. Egy édesanyát soha nem lehet pótolni. Nekem személy szerint az egyesület anyuja volt, akit csodáltunk, hogy abból a kevés pénzből, ami a rendelkezésére állt, hogyan tudta az egyesületet gazdaságilag életben tartani. Erre születni kell, mert szerintem ezt tanítani és meg tanulni nem lehet.

 

 

Búcsúzom és velem együtt búcsúzik az egyesületünk vezetősége és minden tagja. Nehéz ezeket a perceket szavakkal kifejezni, hiszen annyi mindent szeretnék még elmondani. De bármit is mondanék, akkor sem lehet a mondanivalóm tartalma tökéletes, hiszen biztos vagyok benne, hogy valami kimarad, és lehet, hogy pont azt a legfontosabbat felejtettem el. Akárhányszor olvasom át, eszembe jut egy újabb történet róla. Úgy gondolom, hogy megint a legfontosabbat hagytam ki.

 

 

Többen is vannak, akik jobban ismerték és közelebb álltak hozzá, mint én. Nekik még borzalmasabb feldolgozni, hogy a Magdi nincs többé. Egy olyan ember távozott közülünk, aki az egyszerűségével, jó lelkűségével és határozottságával emelkedet a többi ember felé. Illene egy ideillő szép idézettel lezárni a búcsúztatóm, de - pont úgy, mint a történeteinél – nem találom a megfelelőt. Így a pontos idézet helyet egy idézetnek a tartalmát írom le, amit már hallottam többször is, és ezt tiszta szívvel így is gondolom.

 

 

Egy ember addig él, még az emléke bennünk él. Ha ez igaz, akkor a mi Magdink örökéletű lesz, mert emlékét mindörökké megőrizzük. Isten veled Magdi.

 

 

Polgár, 2009. január 15.

 

Képek

Látogatók

Ma 5

Tegnap 6

Heti 31

Havi 62

Összesen 36748

Kubik-Rubik Joomla! Extensions

Támogatók